Lady of the Rings

A kibékülés végül oda torkollott, hogy kaptam tőle még egy gyűrűt. Duplán el vagyok jegyezve.
És hogy hamar le is legyen mind a kettő cserélve, megállapodtunk egy októberi időpontban.
Boldog vagyok persze, madarat lehetne velem fogatni. Ugyanakkor...nem is a félelem a megfelelő szó. Inkább csak elbizonytalanodom egy-egy pillanatra. Hatalmas léptekkel rohanunk előre a közös jövőnkbe és nem vagyok ilyen tempóhoz szokva. Mondjuk még soha nem jegyeztek el, soha nem tűztem még ki senkivel az esküvő idejét és legjobb tudomásom szerint egyszer sem volt ilyen előrehaladott terhességem. Tessék, még egy dolog, ami nem hagy nyugodni.
A kerületbővülést és a kóbor rókákat leszámítva tetszik, hogy állapotos vagyok. Még a hangulatváltozásaimat is élvezem (padlóra küldtem!). Izgalmas, hogy új élet nő bennem és ez megváltoztatja a hozzáállásom elég sokmindenhez. Pedig messze még a vége. Vagy csak most kezdődik a kaland. És itt jönnek a képbe megint a kétségek. Hogyan sikerül majd? Megfelelek? Jó anya és feleség leszek? Lehet, hogy feleslegesen emésztem magam olyasmin, amire csak nagyon sokára kapok választ.
Hogy legközelebb még hatékonyabban tudjak hirtelen felindulásból rátámadni, Chaud tanított egy pár fogást. A tökönrúgás szerinte nem elég hatékony, hétvégén a késelést vesszük át.
Ha így folytatjuk, vagy börtönben kötök ki, vagy rengeteg eljegyzési gyűrűm lesz.

It works!

Minden gond nélkül. Hálistennek.

Finish him!

Egyszerűen imádom, mikor felborul az alvási ritmusom. Természetesen akkor, ha nem én borítom fel.
Hajnali háromkor arra ébredtem, hogy csörög Chaud telefonja és mostazonnal, milyenmagasra, uramisten, atomcsapás, égazházis, veszélybenahaza, ja nem, csak valamiért át kell venni az ügyeletet. Vagy valami ilyesmi, hajnali ébredés után öt perccel sem tudnám levezetni a másodfokú egyenlet megoldóképletét. Ilyen körülmények között csak egy abszolút nem nőies káromkodásra voltam csak hitelesítve, szerencse, hogy Chaud nem ért egy mukkot sem magyarul.
Az acélsodrony akkor szakadt el, mikor mosolyogni kezdett és nyugtatgatni próbált.

"Don't know what that means, I can only guess. But it's my duty, hon. And your hormones."

Igen, tényleg az én hormonjaim tehetnek arról, hogy ő nem kapcsolja a telefonját csak rezgőre. Vagy hogy nem húz ki legalább a folyosóra, hogy ott beszélje meg a dolgokat. Épp csak lendült a kezem, mikor már elkapta és csak vigyorgott. A térdemre viszont nem készült fel. Biztos neki is korán volt még.
Kettőnk közül nem tudom ki lepődött meg jobban. Egy nálam kétszer nehezebb embert padlóra küldtem! Én! Pusztán egy tökönrúgással! Egy desszantost! Én! Egy tudja isten hány danos, sok éven keresztül képzett katonát! Én!
Aztán persze összeszedtem magam és felsegítettem, nem találtam jópofa látványnak, ahogy kiflibe görnyedve fetreng a padlón, egy szál - romosra rugott - faszban. Pár perccel kesőbb mondjuk már az volt a baja, hogy túl sok a jég, de istenem, ebben a témában a tapasztalatom elhanyagolható, lévén bizonyos antropológiai hiányosságok miatt engem viszonylag ritkán rúgnak tökön.
Mikor becsuktam utána az ajtót, ő nézett rám bocsánatkérően. Lesz majd miről beszélgetnünk pár óra múlva.
Hajnali hétkor pedig a már szinte bentlakónak tekinthető hányás ébresztett. Hozzám képest a trollok sehol sincsenek. Lesz majd miről beszélgetnünk pár hónap múlva.
A legjobb Metallica szám pedig az Anesthesia és pont.

Passed

Igyekszem megtartani a távolságot a terhesblog-stíltől, több-kevesebb sikerrel. Röviden csak annyi, hogy új ruhákat kellett vennem. Ha így folytatom - bár Anyu igyekszik az ellenkezőjéről meggyőzni -, látszódni fogok a Google Maps-en. A két lábon járó Moby Dick rémképe lebeg előttem.
Továbbra is a megfontoltság jegyében pénteken sikeresen megszereztem a nagymotoros jogosítványomat. A pecsétes papírost elteszem, hónapokra, évekre. Megvan, de minek?
A hangulat ünnepélyes voltát egyébként csak az csorbította, hogy az ebédem a szemetesben végezte. Közben azért megjárta az emésztőtraktusom felső részét is, hogy világot lásson.
Hülyeség, hogy reggeli roszullétnek hívják. Bármikori rosszullétnek kellene nevezni.
Na tessék, nem tudok elszakadni a témától, elnézést.