Beginning of the End

Szóval szakítottunk, lassan három hónapja.
Cefet érzés még mindig. Ennyi idő alatt ha nem is kellett volna elfelejtenem, de legalább meg kellett volna barátkoznom a gondolattal, hogy nem megy együtt. Ez is mekkora hülyeség, jobban belegondolva...hiszen én mondtam, hogy ez így nem jó egyikünknek sem.
Az elmúlt három hónapban többször is feltettem magamnak a kérdést: lehet, hogy csak türelmesebbnek kellett volna lennem? Lehet, hogy alaposabban meg kellett volna beszélnünk az egész helyzetet? Már senki nem tudja megmondani, hogy mi lett volna a megfelelő lépés. A végtelenségig marcangolhatnám magam, teljesen feleslegesen.
Az utóbbi időben próbálom magam tudatosan is túltenni az egészen, bár vannak gyenge pillanataim. Túl sok a megmaradt emlék, amivel szembetalálom magam bármelyik pillanatban.
Fájnak.