Falling down

Minden összetört.

Csak percekre térek magamhoz, mikor elmúlik a tabletták hatása. Ilyenkor, mint ahogy most is, ijesztően élesen emlékszem minden pillanatra és rettenetesen fáj a puszta lét is. Aztán csak pár perc, és az újabb adag nyugtatók megint levernek majd a lábamról. Ezt a nyúlfarknyi bejegyzést is több nekifutás után fejezem majd csak be.

Mikor magamnál vagyok, csak a saját szívemben forgatom a kést, mikor telefonon keresztül elmondom néhány embernek, mi történt, és újraélem az egészet. Azért írom ide is, hogy többször ne szakítsam fel a sebet.

Maman est ici avec moi. Venez rêves, venez oublie.