København

Majd' tíz órás út után értem Koppenhágába. Nyolc óra a végtelen Autobahn-on, két óra Dániában.


View Larger Map

Leragadtam egy pár napra. Úgy látszik, vonzódom az olyan városokhoz, ahol csatornák vannak: órákig el tudtam nézegetni egy pohár sör mellett, hogy a vitorlások és az uszályok hogyan járnak fel-alá. Kifejezetten bátorítanak, hogy vidd magaddal a sörödet a hajótúrára. Apu innen is megkapta a maga ajándékait, a botanikuskerttől szerintem a földbe gyökerezett volna a lába.
Korábban még nem jártam Dániában, kicsit felfedeztem a várost. Leszámítva a tömeget, nagyon tetszett, különösen a milliónyi színben pompázó keskeny, háromemeletes házak. Ha az embernek van türelme és ideje - most az enyém a világ összes perce -, érdemes kivárni, hogy fel lehessen jutni a Főtéren (Rådhuspladsen) a toronyba, amit úgy látszik, nem sokan tudnak, viszont naponta csak egyszer van nyitva. Sikerült megállnom, hogy a Strøget teljes hosszában végighúzódó üzletek egyikében vásároljak. A Kis Hableány szobrát messze elkerültem, de nem holmi feminista hülyeség, hanem a rajtam eluralkodó tömegundor miatt. A Tivoliban hálistennek nem voltak sokan, pedig este a kivilágított park igazi turistamágnes. Kockáztattam és nyertem a Smorrebrodban kapott forró májkrémes-szalonnás szendviccsel, igazi különlegesség. Mire visszaértem a szállóba, úgyis ledolgoztam a biciklin.
Másnap már Christianshavnben reggeliztem egy vega büfében, aztán fejest ugrottam Európa legnagyobb hippikommunájába. Se autó, se közvilágítás, se fegyverek, se rendőrök, viszont rengeteg kutyaszar, mosolygós emberek és füves süti, amiből rögtön vettem egy dobozzal és meg is kóstoltam. Aztán kiesett egy nap.
A tegnapot regenerációval és újabb utazással töltöttem: a hideg északi szél garantáltan helyretesz bármilyen másnapot.


View Larger Map

A pirosak a szállodát, a kékek a látnivalókat, az egyebek pedig az egyebeket jelölik ezentúl.