péntek, március 30

Priceless

Házavató bulit rendezni egy nagyobb baráti körnek: 1000 GBP.
Ajándékként kapni egy robogót: 2000 GBP (neki).
Recsegő bőrszerelésben összeölelkezve nézni a ragyogó tengerpartot: felbecsülhetetlen.

Átköltöztem az új lakásomba...házamba. Ugyan még csak töredékét használom - túltervezés és a jövőre gondolás - de egyszerűen imádom. Tetszik a hatalmas tér, a 10 méter magas téglafalak, a kétemeletes ablakok, a fém szerkezet, a rendezett telek...az egész, úgy, ahogy van.
Pont a sok hely miatt rendeztem nagyobb társaságnak grillpartit - és dolgoztam éjt nappallá téve a konyhában, hogy a joghurtos-sajtos mártás, a zöldfűszeres vaj, a steak és a pisztráng, a mozzarellás bruschetta és a sült fokhagyma, végül pedig a gyümölcsnyárs mind kész legyen a vendégseregnek. Itt mutattam be szélesebb körben Chaud-ot, aki kedves személyiségének köszönhetően osztatlan sikert aratott. Az este fénypontjaként pedig betolt a kapun egy robogót, hogy legyen majd min tanulnom - valahol el kell kezdeni.
Vasárnap felavattam a ruhámat, mikor kivágtattunk a tengerpartra - már képes vagyok nem zászlóként lebegni az ülés hátsó részén, hanem a sofőrrel együtt élvezni a gépet. Elfészkelődtem az ölében, néztük a hullámverést, a labdázó gyerekeket, a víz szélén ügető lovakat. Vágyódni kezdtem az után, hogy egyszer majd nem csak ketten jövünk ki ugyanide és hogy a házamban nem csak egy hálószoba lesz foglalt.
De ezt nem mondtam el neki. Még.