Life goes by

Tegnap eladtam a motorom. A Triumph maradt, elég nagy az is. Bár mióta kipróbáltam egy 998-ast...na nem.
Őszülök. Egy fényképen fedeztem fel és tükörben ellenőriztem. Vagy öregszem méltósággal és hagyom az egészet a fenébe, vagy keresek megfelelő színt, befestetem és hagyom kihullani a hajam.
Sokkal jobban odafigyelek magamon olyan részletekre, ami régebben fel sem tűnt. Valószínű pont a fényképek és Amber miatt: szerinte egy nőnek mindig a legjobb formáját kell hoznia. Ezzel azért nem egészen értek egyet, de a tudatalattim mégis mást csináltat velem. Másképp helyezkedem, máshogy tartom a fejem, megváltozott a testbeszédem is. Nem gondoltam, hogy ennyire hiú lennék.
Jó lenne legalább egy pár napra szabadságra menni, de a céget nem merem itt hagyni. Maradnak a hétvégék.

Derrière

Vajh' miért próbálja meg a magára adó nők többsége az óhajtott fenékformát puszta fogyókúrával elérni valamiféle fizikai munka helyett?
Nem olcsóbb. Nem könnyebb. Nem élvezetesebb. A végeredmény kontúrja szép, de az első tapintás — értsd: belemarkolás — azonnal leleplezi az illetőt.
Vessenek a mókusok elé, de a magam részéről a kemény izmokat kedvelem a tésztaszerű puhasággal szemben.