Looks can be deceiving

Kaptam ma egy kicsit spam-szagú üzenetet Daróczi-Máté Erikától.
"Ne haragudj hogy igy ismeretlenul megkereslek, de a kepeidet elnezegetven az a benyomasom keletkezett, hogy sok kozos vonas van bennunk.
Latom szeretsz foglalkozni a kulsoddel es tenyleg odafigyelsz arra, hogy masok hogy latnak teged."
A fénykép egy kicsit félrevezető lehet, kedves Erika...mindenesetre köszönöm.

Passed

Igyekszem megtartani a távolságot a terhesblog-stíltől, több-kevesebb sikerrel. Röviden csak annyi, hogy új ruhákat kellett vennem. Ha így folytatom - bár Anyu igyekszik az ellenkezőjéről meggyőzni -, látszódni fogok a Google Maps-en. A két lábon járó Moby Dick rémképe lebeg előttem.
Továbbra is a megfontoltság jegyében pénteken sikeresen megszereztem a nagymotoros jogosítványomat. A pecsétes papírost elteszem, hónapokra, évekre. Megvan, de minek?
A hangulat ünnepélyes voltát egyébként csak az csorbította, hogy az ebédem a szemetesben végezte. Közben azért megjárta az emésztőtraktusom felső részét is, hogy világot lásson.
Hülyeség, hogy reggeli roszullétnek hívják. Bármikori rosszullétnek kellene nevezni.
Na tessék, nem tudok elszakadni a témától, elnézést.

The Final Cut

Meguntam, hogy hosszú a hajam. Ahogy legalább 13 fok lesz, megkurtíttatom, vállig érőre.
Foghatom arra, hogy a hátközépig érő tincsekkel együtt meg akarok szabadulni a rossz emlékeimtől, hogy zavar sportolás közben, hogy macerás a szárítani, hogy nehéz, hogy a számba fújja a szél, hogy elalszom, hogy sokáig tart, míg kifésülöm, hogy hiába óvom, mindenhol találkozom vele, hogy szex közben is csak útban van. Egyik sem. Simán csak meg akarok újulni, kipróbálni mást, kicsit energikusabb külsőt ölteni.
És hogy miért épp akkor, ha 13 fok lesz? Miért ne?