The End of Something Beautiful

Hétvégén Amber elhívta vacsorázni az egyik modelljét.
Már akkor összefutott a számban a nyál, mikor a fényképeken láttam. Élőben pedig...nos, igen.
Visszafogtam magam, nem akartam egy újabb féltékenységi jelenetet; Amber is inkább visszahúzódó volt. A harmadik fél viszont vagy nem értette, miről van szó kettőnk között, vagy nem akarta érteni, esetleg csak simán pocsék színész. Tulajdonképpen teljesen mindegy.
Van, amivel nem tudok versenyezni.
Vacsora végén elbúcsúzott és hazataxizott; maradtunk ketten Amberrel , az asztal két oldalán. Nem akartam megkönnyíteni a dolgát, lassan elkortyoltam a borom és egy szót se szóltam, míg ő a kezeit tördelte. Végül kitettem az asztalra a lakása kulcsait és mikor meg akart szólalni, az ujjamat az ajkára tettem.

Don't ruin it please. We both knew it was only a matter of time.

Megértem - bár elfogadni nem tudom - a szempontját: nem leszek fiatalabb, nem leszek szebb. Ő pedig egész életében ezt keresi.

Green-eyed monster

Esküvő. A Fantasztikus Négyes két tagja összeházasodott.
Nem okozott megrökönyödést, hogy Amber Ray-jel mentem. Azon viszont többen is felvonták a szemöldöküket, mikor megtudták, hogy az Orákulum lesz a vőfély.
Mikor meghallottam, nekem a klasszikus, magyar szerep jutott az eszembe, aki botvégre kötött trikolórral integetve kommandírozza a násznépet, sokszor emelgeti a poharat, beszédet tart és általánosságban tajtrészeg. Valahogy nem illett a képbe. Aztán a homlokomra csaptam, mikor eszembe jutott, hogy itt valamivel korlátozottabb a feladatok listája: a vőlegény jusson el az esküvőre, akármilyen állapotban, fogja a kezét, ha kell, a házasságlevél aláírásakor és mondjon szöveget, ami a vőlegény - illetve akkor már férj - leégetéséről szól. Akár működhet is a dolog, gondoltam, de azért mégis: egy magyar férfi, szigetországi esküvőn, francia és angol násznép előtt mond beszédet?
Amber elvállalta a fényképezést, kérnem sem kellett, én pedig nyoszolyólánynak álltam, bár a halvány rózsaszín ruha látványától vagy egy percig csak tikkelni tudtam. Sóhaj, végtére is ez nem az én esküvőm, legyen.
Nem volt templomi szertartás - hál' istennek, haha - a hivatalos procedúra alatt pedig visszavedlettem tolmáccsá pár percre. Régi emlékképek villantak fel előttem, mikor még hivatásszerűen űztem ezt a sportot.
A vacsoránál pedig elérkezett a pillanat, amitől a friss férj bevallottan tartott: az Orákulum beszédet mondott, két nyelven. A fordítás nagyon jól sikerült és a násznép francia fele is jót mulatott, még erősen necces részeknél is.

Alors, ce que je peux dire c'est que Roger n'a pas ete placardé sur tous les murs des toilettes des bars gays de Londres?

Kellemesebb, jobban sikerült esküvőt nem is kívánhattam volna a barátaimnak. Már csak az a kérdés, hogy mi lesz így az F4-ből? 3.5? 2 + 2 x 1?

Az Orákulum nem egyedül érkezett. Találkoztam már máskor is az aktuális partnerei közül egy párral, ő viszont más volt. Nem tudom megragadni a különbséget, csak azt tudom és érzem, hogy nem tudok tiszta szívből örülni neki. Féltékeny vagyok.
Valószínűleg Amber is észrevett rajtam valamit, de rosszfelé irányította az ellencsapást. Mikor a vacsora után, a mulatságban megkerestem, kattogott a fényképezőgép és árulkodott a testbeszéd. És nem az Orákulum állt a lencsék előtt.
Ahogy Amber rám nézett, a szemében csak elégedettséget láttam. És igazából nem is hibáztathatom, hiszen miattam lett féltékeny, én pedig miatta kétszeresen féltékeny. A vasárnapot csendben töltöttük, egyikünk sem akart beszélni arról, ami egy nappal előbb történt. Én legalábbis nem akartam megbántani és csak remélni tudom, hogy ő sem engem. Mindketten tettük a dolgunkat, készítettük a reggelit, öltöztünk és mosakodtunk egymás mellett, a lehető legritkábban megszólalva.
Ma küldtem neki egy csokrot, de még nem válaszolt. Csak a saját hülyeségem miatt verhetem a fejem a falba.