kedd, december 16

Unexpected visitor

Jó volt a Worlds Collide, de valahogy mégsem tetszett.
Talán az, hogy már síppal-dobbal-nádihegedűvel is fel vannak szerelkezve. Le minden testidegen hangszerrel, vissza a gyökerekhez! Az egész már nem volt olyan vad, mint szerettem volna. Vagy csak az emlékeim mondatják velem, hogy régebben nagyobb volt a tombolás? Alig izzadtam meg a tömegben és sehol egy szakadás a koncertruhámon.
Tegnap este beállított Don Corleone. Csak álltunk az ajtóban és farkasszemet néztünk egymással: ő türelmesen várt, én cseppet sem leplezett rosszallással. Végül győzött a neveltetés és beinvitáltam; még a kabátját is lesegítettem. Anyu hidegvére vagyok.
Még azt is sikerült megállnom, hogy az italába köpjek: legszívesebben sósavat adtam volna a kezébe, kortyolgassa azt.

"You know, there are rules."
"Rules to lie?"
"Rules to bend the truth if necessary."
"Bending the truth in my dictionary equals lying. See also partial truth and untold truth."
Ott ült velem szemben a kifogástalan fekete öltönyében, forgatta a kezében a poharat és láttam a szemén, hogy szomorú. Ha már van seb, forgassuk meg benne a kést.
Anyu rosszindulata vagyok.
"I guess if I were given birth to a son, you would have expected him to join the same regiment."
"You cannot understand this. We are talking about tradition."
"Tradition to expose your descendants to an early death? To possibly leave widows and children behind, sick with grief?"
"Tradition of glory."
"How glorious it is to see your grandson die before you do? This is a tradition of the worst kind, tradition of endless selfishness."

Nem emeltem fel a hangom, nem hagytam, hogy a hisztéria eluralkodjon rajtam.
Anyu fortyogó dühe vagyok.
"I am not expecting a pardon. I did what I thought was best. Still, I accept your resentment."
"The word 'contempt' fits better."
"Be it. But as I told you, I am not here for a pardon, nor for cut and thrust. I know you lost your job and that you are looking for a new one."
"I prise my privacy."
"I know that you are quite adept in what you are doing for living. Therefore I came here to ask for a favor."

Benyúlt a belső zsebébe, elővett egy borítékot és letette az asztalra.
"It is your decision. But when you make it, please make it a professional instead of a personal one. Don't worry, I find my way out."

Letette a poharát, felállt és elment.
Első gondolatom az volt, hogy kibontatlanul-olvasatlanul ledarálom a borítékot és a tartalmát.
Anyu vicsora vagyok.
Aztán felbontottam.
Egy nevemre szóló megbízás volt benne, miszerint a különböző befektetési bankoknál vezetett értékpapírszámlákhoz teljes körű hozzáférést biztosítanak. Mellette egy részletes kivonat, részvényekkel, állampapírokkal, darabszámokkal. Leültem a gép elé, hogy ellenőrizzem az összértéket.
Anyu elkerekedett szeme vagyok.
Nem tudom, éljek-e, élhetek-e ezzel a lehetőséggel. Megalkuvás lenne.
Nincs állásom és hátországom, nem akarok másra támaszkodni. Kiút lenne.
Anyu kialvatlansága vagyok.

csütörtök, december 11

Echoes of pain

Holnap koncertre megyek.
Várom, nagyon rám fér, hogy egy kicsit kitomboljam magam.
Eszembe jut, hogy majd' másfél éve voltam utoljára koncerten, Chauddal. Egy pillanatra felvillan bennem a fájdalom, a veszteség és a 'mi lett volna'-érzés. Aztán elmúlik.
Talán nem vagyok túl öreg ahhoz, hogy beverekedjem majd magam az első pár sorba.

hétfő, november 24

Looks can be deceiving

Kaptam ma egy kicsit spam-szagú üzenetet Daróczi-Máté Erikától.
"Ne haragudj hogy igy ismeretlenul megkereslek, de a kepeidet elnezegetven az a benyomasom keletkezett, hogy sok kozos vonas van bennunk.
Latom szeretsz foglalkozni a kulsoddel es tenyleg odafigyelsz arra, hogy masok hogy latnak teged."
A fénykép egy kicsit félrevezető lehet, kedves Erika...mindenesetre köszönöm.

péntek, október 10

Time machine

Az utazásról és az elmúlt egy évről szóló bejegyzésekkel masszív elmaradásom van.
Amit igértem, azt igyekszem betartani: megírom mindegyiket, antedatálva.

Home, home again...

Hajnalban érkeztem. Majd' egy éve indultam.
Láttam gyönyörű dolgokat. Láttam gyönyörű helyeket. Dőzsöltem luxusban. Megismerkedtem kedves emberekkel. Barátokat szereztem. Megtanultam megbocsátani. Megtanultam elfogadni kegyetlen dolgokat.
Ugyanakkor láttam a világ alfelét is, legalábbis egy részét. Láttam gyönyörűnek hitt helyeket, ahonnan menekültem. Néha össze kellett húznom magam. Egy ember kezét tönkretettem.
Megérte ez az egy év. Feltöltődtem. Talán fejlődtem. Erősebb lettem. A múltam már nem teher többé, csak az, ami: emlékek. Az életem része.
Jó itthon.
...I like to be here, when I can.