The Clansmen

Szombaton engem mutattak be. Csak épp nem a baráti társaságnak, hanem a családnak. Pontosabban szólva a Klánnak.
Mert többszáz ember már nem család. A rengeteg pár, barát, barátnő, élettárs, gyerek, nagybácsi, nagynéni, nagy- és dédszülő, ük és még ki tudja ki, akik inkább szorosabb, mint lazább kapcsolatban állnak a Klánnal annyian vannak, hogy a sok kézfogástól majdnem begörcsölt a kezem. Az összes nevet megjegyezni lehetetlen vállalkozás lett volna, ezért Chaud segítségét kérve csak a "fontosabb" emberekre koncentráltam - belőlük is volt épp elég.
A rengeteg ember az apai nagyapa születésnapjára gyűlt össze, 81 éves és mind a mai napig kiváló egészségnek örvend. Szolgált ejtőernyősként a II. világháborúban - a fia, azaz Chaud apja és maga Chaud is ejtőernyős -, és legnagyobb meglepetésemre kiderült, hogy nagyon kedves. A bemutatkozás után ketten maradtunk, töltött egy-egy pohárral, leült egy hatalmas íróasztal mögé és onnan figyelt. Elnevettem magam a szituáción.

"You remind me a bit of Don Corleone, holding audiences."
"Well, I can make make offers which nobody can refuse, too."

Két szót kérdezett még a családról, aztán pedig minden másról beszélgettünk. Egészen az ingás óra megszólaltáig.

"I frankly have to tell you, I'm totally zapped by Chaud's choice. I would be really happy to see you by him. And now, do you care for a dance with an aging man?"

Az este hátralévő részében egyszerűen jól érezte magát mindenki. Egy percig nem éreztem magam kívülállónak, épp ellenkezőleg: mintha mindig is itt lett volna a helyem.
Elalvás előtt Chaud még nekem szegezett egy kérdést.

"I do."

Priceless

Házavató bulit rendezni egy nagyobb baráti körnek: 1000 GBP.
Ajándékként kapni egy robogót: 2000 GBP (neki).
Recsegő bőrszerelésben összeölelkezve nézni a ragyogó tengerpartot: felbecsülhetetlen.

Átköltöztem az új lakásomba...házamba. Ugyan még csak töredékét használom - túltervezés és a jövőre gondolás - de egyszerűen imádom. Tetszik a hatalmas tér, a 10 méter magas téglafalak, a kétemeletes ablakok, a fém szerkezet, a rendezett telek...az egész, úgy, ahogy van.
Pont a sok hely miatt rendeztem nagyobb társaságnak grillpartit - és dolgoztam éjt nappallá téve a konyhában, hogy a joghurtos-sajtos mártás, a zöldfűszeres vaj, a steak és a pisztráng, a mozzarellás bruschetta és a sült fokhagyma, végül pedig a gyümölcsnyárs mind kész legyen a vendégseregnek. Itt mutattam be szélesebb körben Chaud-ot, aki kedves személyiségének köszönhetően osztatlan sikert aratott. Az este fénypontjaként pedig betolt a kapun egy robogót, hogy legyen majd min tanulnom - valahol el kell kezdeni.
Vasárnap felavattam a ruhámat, mikor kivágtattunk a tengerpartra - már képes vagyok nem zászlóként lebegni az ülés hátsó részén, hanem a sofőrrel együtt élvezni a gépet. Elfészkelődtem az ölében, néztük a hullámverést, a labdázó gyerekeket, a víz szélén ügető lovakat. Vágyódni kezdtem az után, hogy egyszer majd nem csak ketten jövünk ki ugyanide és hogy a házamban nem csak egy hálószoba lesz foglalt.
De ezt nem mondtam el neki. Még.

Running amok without casualties

Mára kihevertem az átkozott hangulatom. Holnapra már csak a maradék másnapom kell kihevernem. A hétvégét nem a vidám ellazulás jellemezte. Lounge belassulás? New Age harmónia? Nyomuk sem volt, a CD-k kibontatlanul vészelték át a hétvégét. Volt helyette Dead Can Dance-sírás, Slayer-hörgés, Ministry-zúzás. Volt harminc hossz úszás, volt agresszióval pótolt rutin a squash-meccsen. Volt a pillanatokra szóló örömök között a plafon részletes, hosszas tanulmányozása. Volt hétfőn egy leforrázó levél. Volt kedden minden másodpercem felemésztő munka. Mikor tegnap este egyedül kimozdultam otthonról, még sejtelmem sem volt, hogy mit is akarok.
Lett belőle egy vacsora, egyedül; aztán egy üveg Chateau d' Sauternes egy ismeretlen társasággal, majd továbbra is velük egzotikus koktélok sora, önvédelemből elcsattant pofonok, elmosódottá váló éjszaka, sodródás egy másik társasághoz, hozzácsapódás egy harmadikhoz. Lett belőle szoros fekete selyeming alatt játszó izom és tűsarkú cipő által harapnivalóan gyönyörűvé varázsolt női vádli. Lett izgatottságtól beharapott, majd lággyá csókolt ajkak képe. Lett türelmetlen övkibontás és meztelen büszkeség. Egy pillanat alatt pengeélessé váló érzékek, heves ingertúltengés, a lényem egyetlen pontba sűrűsödése, tanítás, Tesuque megtestesülése, arcomra csorgó méz, a jussom követelése, sikoltozó elolvadás és két oldalról átölelve rövid, mosolygós alvás.
Könnyű a gyógyulás, de ez a módja felelőtlen. És vajon meddig tart a hatása?