Days passing by

Pénteken este nagyszerű hangulatú Porcupine Tree koncerten voltam. Az új albumot teljes egészében leadták és a ráadásokat is nagyon eltalálták. 9/10.
Szombaton erősnek éreztem magamat, mintha a Nap is csak rám ragyogott volna, születésnapnak kiváló. Gyönyörű őszi idő, egy kellemes reggeli egy kávézóban; mosolyogva néztem az embereket, ahogy továbbsiettek. Egy pillanatnyi Zen: a friss croissant illata, a tea íze, a selyemkendő érintése a vállamon, a napfény melege és a szél az arcomon. Tökéletes.
Vásárolni indultam, a vásárlás örömét kerestem, nem a birtoklásét. Nem néztem az árcédulát, csak a szépet kerestem és a rám öntöttség érzését.
Hazaérek és rekordot akarok dönteni. Vadul száguld az ereimben az adrenalin, izgalom minden kanyar, ahol a térdem majdnem érinti az aszfaltot, mögöttem bömböl a kipufogó és néha gyorsan elhaló dudák hangját hallom. Végül nem sikerül a rekord, de így is elégedett vagyok. Újra hazaérve nem pakolom el a nyekergő bőrruhát és a motort sem takarítom le.
Este újra koncert. Több mint négy órányi dübörgés a szünetekkel együtt és a végére kezd múlni a gyógyszerek hatása. Annyi azonban még maradt bennem, hogy mikor töménnyel erősítek, kiütöm magam.
Vasárnap reggel megérkeznek Anyuék, hogy felköszöntsenek. Nem tart sokáig a jókedv, elmondom nekik, mire számíthatnak. Mindkettejüket padlóra küldöm: Apu nekimegy a bárszekrénynek és csendben nekiáll termelni, még soha nem láttam inni; "stiff upper lip" Anyu teát főz. Magukra hagyom őket és később hallom, ahogy zárt ajtók mögött együtt sírnak. Együtt töltjük a napot és édes kis semmiségekről beszélünk, felelevenítjük gyerekkorom nyarait.
Este, újra egyedül vagyok. Telefonon intézek egy pár dolgot és egy óra múlva a ház előtt megáll az autó, amivel most gyönyört indulok vásárolni: hatalmas adag kokót, göndör, vörös hajú szépséget és magas, izmos fiút. Egy szálloda legfelső emeletén magunkra zárjuk az ajtót és hosszú, kéjes órákon át minden csak rólam szól.
Ma délután érek be, elmondom kicsi csapatomnak a helyzetet és őket is sikerül padlóra küldenem. Választási lehetőséget ajánlok nekik: megszűnik a cég és mennek amerre akarnak, vagy megpróbálják továbbvinni az egészet, a részemet pedig Anyuéknak adom.
Este, mikor a kontrollvizsgálatok pozitív eredményeit sorolja az orvos, csak türelmetlenséget érzek, hogy legyek túl az egészen minél hamarabb, sok dolgom van.
Mindkét lábam zsibbad és a gyógyszerek már kevesebbet segítenek.

København

Majd' tíz órás út után értem Koppenhágába. Nyolc óra a végtelen Autobahn-on, két óra Dániában.


View Larger Map

Leragadtam egy pár napra. Úgy látszik, vonzódom az olyan városokhoz, ahol csatornák vannak: órákig el tudtam nézegetni egy pohár sör mellett, hogy a vitorlások és az uszályok hogyan járnak fel-alá. Kifejezetten bátorítanak, hogy vidd magaddal a sörödet a hajótúrára. Apu innen is megkapta a maga ajándékait, a botanikuskerttől szerintem a földbe gyökerezett volna a lába.
Korábban még nem jártam Dániában, kicsit felfedeztem a várost. Leszámítva a tömeget, nagyon tetszett, különösen a milliónyi színben pompázó keskeny, háromemeletes házak. Ha az embernek van türelme és ideje - most az enyém a világ összes perce -, érdemes kivárni, hogy fel lehessen jutni a Főtéren (Rådhuspladsen) a toronyba, amit úgy látszik, nem sokan tudnak, viszont naponta csak egyszer van nyitva. Sikerült megállnom, hogy a Strøget teljes hosszában végighúzódó üzletek egyikében vásároljak. A Kis Hableány szobrát messze elkerültem, de nem holmi feminista hülyeség, hanem a rajtam eluralkodó tömegundor miatt. A Tivoliban hálistennek nem voltak sokan, pedig este a kivilágított park igazi turistamágnes. Kockáztattam és nyertem a Smorrebrodban kapott forró májkrémes-szalonnás szendviccsel, igazi különlegesség. Mire visszaértem a szállóba, úgyis ledolgoztam a biciklin.
Másnap már Christianshavnben reggeliztem egy vega büfében, aztán fejest ugrottam Európa legnagyobb hippikommunájába. Se autó, se közvilágítás, se fegyverek, se rendőrök, viszont rengeteg kutyaszar, mosolygós emberek és füves süti, amiből rögtön vettem egy dobozzal és meg is kóstoltam. Aztán kiesett egy nap.
A tegnapot regenerációval és újabb utazással töltöttem: a hideg északi szél garantáltan helyretesz bármilyen másnapot.


View Larger Map

A pirosak a szállodát, a kékek a látnivalókat, az egyebek pedig az egyebeket jelölik ezentúl.

Running amok without casualties

Mára kihevertem az átkozott hangulatom. Holnapra már csak a maradék másnapom kell kihevernem. A hétvégét nem a vidám ellazulás jellemezte. Lounge belassulás? New Age harmónia? Nyomuk sem volt, a CD-k kibontatlanul vészelték át a hétvégét. Volt helyette Dead Can Dance-sírás, Slayer-hörgés, Ministry-zúzás. Volt harminc hossz úszás, volt agresszióval pótolt rutin a squash-meccsen. Volt a pillanatokra szóló örömök között a plafon részletes, hosszas tanulmányozása. Volt hétfőn egy leforrázó levél. Volt kedden minden másodpercem felemésztő munka. Mikor tegnap este egyedül kimozdultam otthonról, még sejtelmem sem volt, hogy mit is akarok.
Lett belőle egy vacsora, egyedül; aztán egy üveg Chateau d' Sauternes egy ismeretlen társasággal, majd továbbra is velük egzotikus koktélok sora, önvédelemből elcsattant pofonok, elmosódottá váló éjszaka, sodródás egy másik társasághoz, hozzácsapódás egy harmadikhoz. Lett belőle szoros fekete selyeming alatt játszó izom és tűsarkú cipő által harapnivalóan gyönyörűvé varázsolt női vádli. Lett izgatottságtól beharapott, majd lággyá csókolt ajkak képe. Lett türelmetlen övkibontás és meztelen büszkeség. Egy pillanat alatt pengeélessé váló érzékek, heves ingertúltengés, a lényem egyetlen pontba sűrűsödése, tanítás, Tesuque megtestesülése, arcomra csorgó méz, a jussom követelése, sikoltozó elolvadás és két oldalról átölelve rövid, mosolygós alvás.
Könnyű a gyógyulás, de ez a módja felelőtlen. És vajon meddig tart a hatása?