You're in the Army now

Chaud szombat délután felvitt Colchesterbe és bemutatott a bajátrsainak. Csomó tagbaszakadt alak, mindegyik akkora, mint egy hegy, pedig én sem vagyok alacsony. Legnagyobb meglepetésemre egyikük sem a "kinyírlak-egy-fogpiszkálóval" típus, vagy ha mégis, inkább a barátságos énjüket vették elő.
Aztán kaptam gyakorló kezeslábast és kettesben kimentünk a lőtérre. Jól esett sorban kézbevenni az egyre nagyobb fegyvereket: P226, SA80, Minimi és végül az L96A1 (Chaud a épp konyhából felkiabálva sorolja, hogy mikkel ismerkedtem meg). Oltári érzés volt, ahogy a rövid bemutató után elpufogtattam mindegyikkel jópár tárat és sorozatot. Hatalmasnak éreztem magam.
Később a többiek vigyorogni kezdtek, mikor már a sötétben felszálltunk és beöltöztünk a tandemugráshoz. Nem tagadom, félelmetes és ijesztő volt a vaksötét éjszaka, nyilván épeszű ember nem ugrik ki egy működő gépből...modern változata a "hátravetem magam, elkapsz-e?" bizalompróbának. Végül - nagyon rövid hezitálás után - kivetettem magam, hátamon Chauddal, közben folyamatosan ordítottam, hogy "Geronimo!". Földetérés után azonnal új menetet követeltem magamnak, de aznapra véget ért a móka. Érzem a végem.
Már nem csak biciklin tudom megcsinálni a stoppie-t, de Chaud Triumph Daytonáján is, nem kevés riadalmat okozva a szomszédoknak. Azt hiszem, a hétvégén beruházok egy nagymotorba. Megint egy drog...