Finish him!

Egyszerűen imádom, mikor felborul az alvási ritmusom. Természetesen akkor, ha nem én borítom fel.
Hajnali háromkor arra ébredtem, hogy csörög Chaud telefonja és mostazonnal, milyenmagasra, uramisten, atomcsapás, égazházis, veszélybenahaza, ja nem, csak valamiért át kell venni az ügyeletet. Vagy valami ilyesmi, hajnali ébredés után öt perccel sem tudnám levezetni a másodfokú egyenlet megoldóképletét. Ilyen körülmények között csak egy abszolút nem nőies káromkodásra voltam csak hitelesítve, szerencse, hogy Chaud nem ért egy mukkot sem magyarul.
Az acélsodrony akkor szakadt el, mikor mosolyogni kezdett és nyugtatgatni próbált.

"Don't know what that means, I can only guess. But it's my duty, hon. And your hormones."

Igen, tényleg az én hormonjaim tehetnek arról, hogy ő nem kapcsolja a telefonját csak rezgőre. Vagy hogy nem húz ki legalább a folyosóra, hogy ott beszélje meg a dolgokat. Épp csak lendült a kezem, mikor már elkapta és csak vigyorgott. A térdemre viszont nem készült fel. Biztos neki is korán volt még.
Kettőnk közül nem tudom ki lepődött meg jobban. Egy nálam kétszer nehezebb embert padlóra küldtem! Én! Pusztán egy tökönrúgással! Egy desszantost! Én! Egy tudja isten hány danos, sok éven keresztül képzett katonát! Én!
Aztán persze összeszedtem magam és felsegítettem, nem találtam jópofa látványnak, ahogy kiflibe görnyedve fetreng a padlón, egy szál - romosra rugott - faszban. Pár perccel kesőbb mondjuk már az volt a baja, hogy túl sok a jég, de istenem, ebben a témában a tapasztalatom elhanyagolható, lévén bizonyos antropológiai hiányosságok miatt engem viszonylag ritkán rúgnak tökön.
Mikor becsuktam utána az ajtót, ő nézett rám bocsánatkérően. Lesz majd miről beszélgetnünk pár óra múlva.
Hajnali hétkor pedig a már szinte bentlakónak tekinthető hányás ébresztett. Hozzám képest a trollok sehol sincsenek. Lesz majd miről beszélgetnünk pár hónap múlva.
A legjobb Metallica szám pedig az Anesthesia és pont.