Calais

Reggel szinte kiszöktem a saját házamból.
Tegnap már elintéztem majdnem mindent: pénz, szabadság, vonatjegy, taxi. Este megírtam egy levelet, amit reggel letettem az Orákulum ágya mellé a kulcsokkal együtt. Aztán lábujjhegyen ki a lakásból.
Évekkel ezelőtt ültem vonaton. Nagy volt a tömeg a Waterloo-n, a vonaton pedig hatalmas csend. A Csalagút nagyon rövid ideig tartott, és ha a szürke falak látványosnak számítanak, akkor látványos volt.
Calais pedig nagyjából ugyanilyen. Mondjuk az időjárás sem tette szebbé, de ezeken a színeken elég nehéz lenne segíteni. Az állomáson úgy döntöttem, hogy gyalogolni fogok (áldom az eszem, hogy a két táska tartalmát egybe zsúfoltam).
Tetszettek viszont a várost szétszabdaló csatornák. Tetszettek a nagy téglaépületek. A Rodin-szobrok a tipikus elnagyolt formákat hozták. Ebédre kagylót ettem és pocsék francia sört ittam rá. Lepakoltam a szállóban a cuccom és csak kóboroltam. Megnéztem a csipkemúzeumot, kimentem a sivár tengerpartra, gyönyörködtem az este kivilágított városházában. Vacsorára kiköltekeztem, de nagyon megérte: a csiga, a garnéla és rá a Muscadet nagyon jó választás volt.
Nem nagyon megy még nekem ez az útleírás. Mindegy, holnap autót bérelek és irány Belgium.


View Larger Map