No legs

Nem tudom felhúzni a lábam, mikor az ébredés utáni fájdalom miatt össze akarok gömbölyödni.
Ott van. Érzem, zsibbad, de nem mozdul. Annyira rácsodálkozom, hogy egy pillanatra el is felejtem a hátam. Mielőtt teljesen felfoghatnám, hat a gyógyszer és máris újra alszom.
Csak a második ébredés után próbálkozom csodatétellel, azonban ami összejött Beatrix Kiddonak, nekem nem sikerül. Legalább van min sírni. Sírok, mikor felemelnek, sírok, mikor a kádba tesznek, sírok, mikor visszakerülök az ágyba. Kedélyjavító szerek, keblemre!
Gyűlölöm, hogy nem én rendelkezem a saját testemmel, fogolynak érzem magam. Haza akarok menni, itt fulladozom.