Ronin

Jut eszembe: a ma aláírtam a kilépőpapírjaimat.
Nem csak az én egy éves (fizetés nélküli) szabadságom, vagy Buzz Lightyear millió dolláros irodai újrabútorozása van a serpenyőben. A legnagyobb súlya a 15 milliárdos negyedéves "elfelejtett" veszteségnek van. Hiába, a BofA-nál nincs kecmec, sokakkal együtt nekem is mennem kell, immár hivatalosan is.
Másodéves korom óta ez az első alkalom, hogy nincs munkahelyem.
Nem rémültem meg, bár nincs hosszú időre tartalékom: a privát munkámból szépen megélek. Viszont kell valami hosszabb távra is, ami miatt újra meg kell fontolnom Don Corleone ajánlatát.
Cseppet sincs ínyemre.

Derrière

Vajh' miért próbálja meg a magára adó nők többsége az óhajtott fenékformát puszta fogyókúrával elérni valamiféle fizikai munka helyett?
Nem olcsóbb. Nem könnyebb. Nem élvezetesebb. A végeredmény kontúrja szép, de az első tapintás — értsd: belemarkolás — azonnal leleplezi az illetőt.
Vessenek a mókusok elé, de a magam részéről a kemény izmokat kedvelem a tésztaszerű puhasággal szemben.

The last step

Sokáig néztem farkasszemet a barna borítékkal.
Több, mint egy éve, hogy kézhezkaptam és azóta nem nyitottam fel. Mit tagadjam, félek, mit találok majd benne. Félek, hogy a vizsgálat pálcát tör felettem, ítéletet mond.
Hirtelen nekilendülök és egy pillanatig csak az számít, hogy tudnom kell, akármit is mondjon a sok papír. Aztán megrettenek és visszakozom.
Egy hajtásra megiszom egy pohár bort és rögtön kitöltöm a másodikat is. Fel-alá járkálok, kezemben a pohárral, idegesen nézem a borítékot az asztalon. Egy gyors korty. Felkapom a távirányítót, gitár-sample kezd bömbölni. Clawfinger.

"Speak the truth, don't you dare lie to me"

Egy újabb korty. Letérdelek az asztal mellé és feltépem a borítékot.

"Truth, tell me the truth, the truth motherfucker"

Kinyomom a zenét, zúg a csend. És ott áll előttem az orvosi vélemény.

"...is well developed, no external sign of aberration. The embryogenesis is completely in line with the first half of the second trimester. The fetus' rejection is most likely caused by stress-induced hormones."

Magamhoz szorítom a papírokat és összegörnyedve sírok. Siratom a meg nem született fiamat, siratom az elvesztett időt.
Talán soha nem is lesz másképp, talán mindig csak szomorúan tudok majd visszaemlékezni. A szomorúságért cserébe viszont nem fogom magam többet okolni az elvesztéséért. Megéri az ár?

At peace

Ma kinn voltam Brookwoodban. 476 nap óta most először.
Összeszorított foggal mentem be a kapun és majd' széttörtem a virágot, míg a regisztert böngésztem. A parcella felé a dühöm diktálta ritmusra meneteltem.
Mikor odaértem és megláttam a nevét aranybetűkkel a kőbe vésve, egy pillanat alatt elillant minden mérgem. Szemernyi harag nem maradt bennem és csak a nevetésére emlékeztem.
Csak most tudtam igazából megbocsátani.
Mit sem érdekelt, hogy a szemerkélő esőt milliónyi apró pengeként csapja az arcomba a hideg szél és nem számított a cuppogó sár a térdem alatt. Csak a melegség maradt.
Mikor kifelé mentem, már nem a düh és szemrehányás miatt könnyeztem, nem voltam szomorú.
Már csak egy lépés van előttem és teljesen felkészültem.

Unexpected visitor

Jó volt a Worlds Collide, de valahogy mégsem tetszett.
Talán az, hogy már síppal-dobbal-nádihegedűvel is fel vannak szerelkezve. Le minden testidegen hangszerrel, vissza a gyökerekhez! Az egész már nem volt olyan vad, mint szerettem volna. Vagy csak az emlékeim mondatják velem, hogy régebben nagyobb volt a tombolás? Alig izzadtam meg a tömegben és sehol egy szakadás a koncertruhámon.
Tegnap este beállított Don Corleone. Csak álltunk az ajtóban és farkasszemet néztünk egymással: ő türelmesen várt, én cseppet sem leplezett rosszallással. Végül győzött a neveltetés és beinvitáltam; még a kabátját is lesegítettem. Anyu hidegvére vagyok.
Még azt is sikerült megállnom, hogy az italába köpjek: legszívesebben sósavat adtam volna a kezébe, kortyolgassa azt.

"You know, there are rules."
"Rules to lie?"
"Rules to bend the truth if necessary."
"Bending the truth in my dictionary equals lying. See also partial truth and untold truth."

Ott ült velem szemben a kifogástalan fekete öltönyében, forgatta a kezében a poharat és láttam a szemén, hogy szomorú. Ha már van seb, forgassuk meg benne a kést.
Anyu rosszindulata vagyok.

"I guess if I were given birth to a son, you would have expected him to join the same regiment."
"You cannot understand this. We are talking about tradition."
"Tradition to expose your descendants to an early death? To possibly leave widows and children behind, sick with grief?"
"Tradition of glory."
"How glorious it is to see your grandson die before you do? This is a tradition of the worst kind, tradition of endless selfishness."

Nem emeltem fel a hangom, nem hagytam, hogy a hisztéria eluralkodjon rajtam.
Anyu fortyogó dühe vagyok.

"I am not expecting a pardon. I did what I thought was best. Still, I accept your resentment."
"The word 'contempt' fits better."
"Be it. But as I told you, I am not here for a pardon, nor for cut and thrust. I know you lost your job and that you are looking for a new one."
"I prise my privacy."
"I know that you are quite adept in what you are doing for living. Therefore I came here to ask for a favor."

Benyúlt a belső zsebébe, elővett egy borítékot és letette az asztalra.

"It is your decision. But when you make it, please make it a professional instead of a personal one. Don't worry, I find my way out."

Letette a poharát, felállt és elment.
Első gondolatom az volt, hogy kibontatlanul-olvasatlanul ledarálom a borítékot és a tartalmát.
Anyu vicsora vagyok.
Aztán felbontottam.
Egy nevemre szóló megbízás volt benne, miszerint a különböző befektetési bankoknál vezetett értékpapírszámlákhoz teljes körű hozzáférést biztosítanak. Mellette egy részletes kivonat, részvényekkel, állampapírokkal, darabszámokkal. Leültem a gép elé, hogy ellenőrizzem az összértéket.
Anyu elkerekedett szeme vagyok.
Nem tudom, éljek-e, élhetek-e ezzel a lehetőséggel. Megalkuvás lenne.
Nincs állásom és hátországom, nem akarok másra támaszkodni. Kiút lenne.
Anyu kialvatlansága vagyok.

Echoes of pain

Holnap koncertre megyek.
Várom, nagyon rám fér, hogy egy kicsit kitomboljam magam.
Eszembe jut, hogy majd' másfél éve voltam utoljára koncerten, Chauddal. Egy pillanatra felvillan bennem a fájdalom, a veszteség és a 'mi lett volna'-érzés. Aztán elmúlik.
Talán nem vagyok túl öreg ahhoz, hogy beverekedjem majd magam az első pár sorba.

Looks can be deceiving

Kaptam ma egy kicsit spam-szagú üzenetet Daróczi-Máté Erikától.
"Ne haragudj hogy igy ismeretlenul megkereslek, de a kepeidet elnezegetven az a benyomasom keletkezett, hogy sok kozos vonas van bennunk.
Latom szeretsz foglalkozni a kulsoddel es tenyleg odafigyelsz arra, hogy masok hogy latnak teged."
A fénykép egy kicsit félrevezető lehet, kedves Erika...mindenesetre köszönöm.

Time machine

Az utazásról és az elmúlt egy évről szóló bejegyzésekkel masszív elmaradásom van.
Amit igértem, azt igyekszem betartani: megírom mindegyiket, antedatálva.

Home, home again...

Hajnalban érkeztem. Majd' egy éve indultam.
Láttam gyönyörű dolgokat. Láttam gyönyörű helyeket. Dőzsöltem luxusban. Megismerkedtem kedves emberekkel. Barátokat szereztem. Megtanultam megbocsátani. Megtanultam elfogadni kegyetlen dolgokat.
Ugyanakkor láttam a világ alfelét is, legalábbis egy részét. Láttam gyönyörűnek hitt helyeket, ahonnan menekültem. Néha össze kellett húznom magam. Egy ember kezét tönkretettem.
Megérte ez az egy év. Feltöltődtem. Talán fejlődtem. Erősebb lettem. A múltam már nem teher többé, csak az, ami: emlékek. Az életem része.
Jó itthon.
...I like to be here, when I can.

The Permit

Megérkezett az engedély és a jegyek, holnap megkezdem majd' 48 órás utamat Tibetbe. Most nem pótolok az elmaradásomból semmit, túl izgatott vagyok.
Nem tudom, mikor leszek megint netközelben.