Life goes by

Tegnap eladtam a motorom. A Triumph maradt, elég nagy az is. Bár mióta kipróbáltam egy 998-ast...na nem.
Őszülök. Egy fényképen fedeztem fel és tükörben ellenőriztem. Vagy öregszem méltósággal és hagyom az egészet a fenébe, vagy keresek megfelelő színt, befestetem és hagyom kihullani a hajam.
Sokkal jobban odafigyelek magamon olyan részletekre, ami régebben fel sem tűnt. Valószínű pont a fényképek és Amber miatt: szerinte egy nőnek mindig a legjobb formáját kell hoznia. Ezzel azért nem egészen értek egyet, de a tudatalattim mégis mást csináltat velem. Másképp helyezkedem, máshogy tartom a fejem, megváltozott a testbeszédem is. Nem gondoltam, hogy ennyire hiú lennék.
Jó lenne legalább egy pár napra szabadságra menni, de a céget nem merem itt hagyni. Maradnak a hétvégék.

Green-eyed monster

Esküvő. A Fantasztikus Négyes két tagja összeházasodott.
Nem okozott megrökönyödést, hogy Amber Ray-jel mentem. Azon viszont többen is felvonták a szemöldöküket, mikor megtudták, hogy az Orákulum lesz a vőfély.
Mikor meghallottam, nekem a klasszikus, magyar szerep jutott az eszembe, aki botvégre kötött trikolórral integetve kommandírozza a násznépet, sokszor emelgeti a poharat, beszédet tart és általánosságban tajtrészeg. Valahogy nem illett a képbe. Aztán a homlokomra csaptam, mikor eszembe jutott, hogy itt valamivel korlátozottabb a feladatok listája: a vőlegény jusson el az esküvőre, akármilyen állapotban, fogja a kezét, ha kell, a házasságlevél aláírásakor és mondjon szöveget, ami a vőlegény - illetve akkor már férj - leégetéséről szól. Akár működhet is a dolog, gondoltam, de azért mégis: egy magyar férfi, szigetországi esküvőn, francia és angol násznép előtt mond beszédet?
Amber elvállalta a fényképezést, kérnem sem kellett, én pedig nyoszolyólánynak álltam, bár a halvány rózsaszín ruha látványától vagy egy percig csak tikkelni tudtam. Sóhaj, végtére is ez nem az én esküvőm, legyen.
Nem volt templomi szertartás - hál' istennek, haha - a hivatalos procedúra alatt pedig visszavedlettem tolmáccsá pár percre. Régi emlékképek villantak fel előttem, mikor még hivatásszerűen űztem ezt a sportot.
A vacsoránál pedig elérkezett a pillanat, amitől a friss férj bevallottan tartott: az Orákulum beszédet mondott, két nyelven. A fordítás nagyon jól sikerült és a násznép francia fele is jót mulatott, még erősen necces részeknél is.

Alors, ce que je peux dire c'est que Roger n'a pas ete placardé sur tous les murs des toilettes des bars gays de Londres?

Kellemesebb, jobban sikerült esküvőt nem is kívánhattam volna a barátaimnak. Már csak az a kérdés, hogy mi lesz így az F4-ből? 3.5? 2 + 2 x 1?

Az Orákulum nem egyedül érkezett. Találkoztam már máskor is az aktuális partnerei közül egy párral, ő viszont más volt. Nem tudom megragadni a különbséget, csak azt tudom és érzem, hogy nem tudok tiszta szívből örülni neki. Féltékeny vagyok.
Valószínűleg Amber is észrevett rajtam valamit, de rosszfelé irányította az ellencsapást. Mikor a vacsora után, a mulatságban megkerestem, kattogott a fényképezőgép és árulkodott a testbeszéd. És nem az Orákulum állt a lencsék előtt.
Ahogy Amber rám nézett, a szemében csak elégedettséget láttam. És igazából nem is hibáztathatom, hiszen miattam lett féltékeny, én pedig miatta kétszeresen féltékeny. A vasárnapot csendben töltöttük, egyikünk sem akart beszélni arról, ami egy nappal előbb történt. Én legalábbis nem akartam megbántani és csak remélni tudom, hogy ő sem engem. Mindketten tettük a dolgunkat, készítettük a reggelit, öltöztünk és mosakodtunk egymás mellett, a lehető legritkábban megszólalva.
Ma küldtem neki egy csokrot, de még nem válaszolt. Csak a saját hülyeségem miatt verhetem a fejem a falba.

Oblivion

Falling from grace 'cause
I've been away too long
Leaving you behind
With my lonesome song
Now I'm lost in
Oblivion

Ronin

Jut eszembe: a ma aláírtam a kilépőpapírjaimat.
Nem csak az én egy éves (fizetés nélküli) szabadságom, vagy Buzz Lightyear millió dolláros irodai újrabútorozása van a serpenyőben. A legnagyobb súlya a 15 milliárdos negyedéves "elfelejtett" veszteségnek van. Hiába, a BofA-nál nincs kecmec, sokakkal együtt nekem is mennem kell, immár hivatalosan is.
Másodéves korom óta ez az első alkalom, hogy nincs munkahelyem.
Nem rémültem meg, bár nincs hosszú időre tartalékom: a privát munkámból szépen megélek. Viszont kell valami hosszabb távra is, ami miatt újra meg kell fontolnom Don Corleone ajánlatát.
Cseppet sincs ínyemre.

Derrière

Vajh' miért próbálja meg a magára adó nők többsége az óhajtott fenékformát puszta fogyókúrával elérni valamiféle fizikai munka helyett?
Nem olcsóbb. Nem könnyebb. Nem élvezetesebb. A végeredmény kontúrja szép, de az első tapintás — értsd: belemarkolás — azonnal leleplezi az illetőt.
Vessenek a mókusok elé, de a magam részéről a kemény izmokat kedvelem a tésztaszerű puhasággal szemben.

The last step

Sokáig néztem farkasszemet a barna borítékkal.
Több, mint egy éve, hogy kézhezkaptam és azóta nem nyitottam fel. Mit tagadjam, félek, mit találok majd benne. Félek, hogy a vizsgálat pálcát tör felettem, ítéletet mond.
Hirtelen nekilendülök és egy pillanatig csak az számít, hogy tudnom kell, akármit is mondjon a sok papír. Aztán megrettenek és visszakozom.
Egy hajtásra megiszom egy pohár bort és rögtön kitöltöm a másodikat is. Fel-alá járkálok, kezemben a pohárral, idegesen nézem a borítékot az asztalon. Egy gyors korty. Felkapom a távirányítót, gitár-sample kezd bömbölni. Clawfinger.

"Speak the truth, don't you dare lie to me"

Egy újabb korty. Letérdelek az asztal mellé és feltépem a borítékot.

"Truth, tell me the truth, the truth motherfucker"

Kinyomom a zenét, zúg a csend. És ott áll előttem az orvosi vélemény.

"...is well developed, no external sign of aberration. The embryogenesis is completely in line with the first half of the second trimester. The fetus' rejection is most likely caused by stress-induced hormones."

Magamhoz szorítom a papírokat és összegörnyedve sírok. Siratom a meg nem született fiamat, siratom az elvesztett időt.
Talán soha nem is lesz másképp, talán mindig csak szomorúan tudok majd visszaemlékezni. A szomorúságért cserébe viszont nem fogom magam többet okolni az elvesztéséért. Megéri az ár?

At peace

Ma kinn voltam Brookwoodban. 476 nap óta most először.
Összeszorított foggal mentem be a kapun és majd' széttörtem a virágot, míg a regisztert böngésztem. A parcella felé a dühöm diktálta ritmusra meneteltem.
Mikor odaértem és megláttam a nevét aranybetűkkel a kőbe vésve, egy pillanat alatt elillant minden mérgem. Szemernyi harag nem maradt bennem és csak a nevetésére emlékeztem.
Csak most tudtam igazából megbocsátani.
Mit sem érdekelt, hogy a szemerkélő esőt milliónyi apró pengeként csapja az arcomba a hideg szél és nem számított a cuppogó sár a térdem alatt. Csak a melegség maradt.
Mikor kifelé mentem, már nem a düh és szemrehányás miatt könnyeztem, nem voltam szomorú.
Már csak egy lépés van előttem és teljesen felkészültem.

Unexpected visitor

Jó volt a Worlds Collide, de valahogy mégsem tetszett.
Talán az, hogy már síppal-dobbal-nádihegedűvel is fel vannak szerelkezve. Le minden testidegen hangszerrel, vissza a gyökerekhez! Az egész már nem volt olyan vad, mint szerettem volna. Vagy csak az emlékeim mondatják velem, hogy régebben nagyobb volt a tombolás? Alig izzadtam meg a tömegben és sehol egy szakadás a koncertruhámon.
Tegnap este beállított Don Corleone. Csak álltunk az ajtóban és farkasszemet néztünk egymással: ő türelmesen várt, én cseppet sem leplezett rosszallással. Végül győzött a neveltetés és beinvitáltam; még a kabátját is lesegítettem. Anyu hidegvére vagyok.
Még azt is sikerült megállnom, hogy az italába köpjek: legszívesebben sósavat adtam volna a kezébe, kortyolgassa azt.

"You know, there are rules."
"Rules to lie?"
"Rules to bend the truth if necessary."
"Bending the truth in my dictionary equals lying. See also partial truth and untold truth."

Ott ült velem szemben a kifogástalan fekete öltönyében, forgatta a kezében a poharat és láttam a szemén, hogy szomorú. Ha már van seb, forgassuk meg benne a kést.
Anyu rosszindulata vagyok.

"I guess if I were given birth to a son, you would have expected him to join the same regiment."
"You cannot understand this. We are talking about tradition."
"Tradition to expose your descendants to an early death? To possibly leave widows and children behind, sick with grief?"
"Tradition of glory."
"How glorious it is to see your grandson die before you do? This is a tradition of the worst kind, tradition of endless selfishness."

Nem emeltem fel a hangom, nem hagytam, hogy a hisztéria eluralkodjon rajtam.
Anyu fortyogó dühe vagyok.

"I am not expecting a pardon. I did what I thought was best. Still, I accept your resentment."
"The word 'contempt' fits better."
"Be it. But as I told you, I am not here for a pardon, nor for cut and thrust. I know you lost your job and that you are looking for a new one."
"I prise my privacy."
"I know that you are quite adept in what you are doing for living. Therefore I came here to ask for a favor."

Benyúlt a belső zsebébe, elővett egy borítékot és letette az asztalra.

"It is your decision. But when you make it, please make it a professional instead of a personal one. Don't worry, I find my way out."

Letette a poharát, felállt és elment.
Első gondolatom az volt, hogy kibontatlanul-olvasatlanul ledarálom a borítékot és a tartalmát.
Anyu vicsora vagyok.
Aztán felbontottam.
Egy nevemre szóló megbízás volt benne, miszerint a különböző befektetési bankoknál vezetett értékpapírszámlákhoz teljes körű hozzáférést biztosítanak. Mellette egy részletes kivonat, részvényekkel, állampapírokkal, darabszámokkal. Leültem a gép elé, hogy ellenőrizzem az összértéket.
Anyu elkerekedett szeme vagyok.
Nem tudom, éljek-e, élhetek-e ezzel a lehetőséggel. Megalkuvás lenne.
Nincs állásom és hátországom, nem akarok másra támaszkodni. Kiút lenne.
Anyu kialvatlansága vagyok.

Echoes of pain

Holnap koncertre megyek.
Várom, nagyon rám fér, hogy egy kicsit kitomboljam magam.
Eszembe jut, hogy majd' másfél éve voltam utoljára koncerten, Chauddal. Egy pillanatra felvillan bennem a fájdalom, a veszteség és a 'mi lett volna'-érzés. Aztán elmúlik.
Talán nem vagyok túl öreg ahhoz, hogy beverekedjem majd magam az első pár sorba.

Looks can be deceiving

Kaptam ma egy kicsit spam-szagú üzenetet Daróczi-Máté Erikától.
"Ne haragudj hogy igy ismeretlenul megkereslek, de a kepeidet elnezegetven az a benyomasom keletkezett, hogy sok kozos vonas van bennunk.
Latom szeretsz foglalkozni a kulsoddel es tenyleg odafigyelsz arra, hogy masok hogy latnak teged."
A fénykép egy kicsit félrevezető lehet, kedves Erika...mindenesetre köszönöm.