Passed

Igyekszem megtartani a távolságot a terhesblog-stíltől, több-kevesebb sikerrel. Röviden csak annyi, hogy új ruhákat kellett vennem. Ha így folytatom - bár Anyu igyekszik az ellenkezőjéről meggyőzni -, látszódni fogok a Google Maps-en. A két lábon járó Moby Dick rémképe lebeg előttem.
Továbbra is a megfontoltság jegyében pénteken sikeresen megszereztem a nagymotoros jogosítványomat. A pecsétes papírost elteszem, hónapokra, évekre. Megvan, de minek?
A hangulat ünnepélyes voltát egyébként csak az csorbította, hogy az ebédem a szemetesben végezte. Közben azért megjárta az emésztőtraktusom felső részét is, hogy világot lásson.
Hülyeség, hogy reggeli roszullétnek hívják. Bármikori rosszullétnek kellene nevezni.
Na tessék, nem tudok elszakadni a témától, elnézést.

Getting round

Sourire szerint szexi, ahogy kezdek kikerekedni. Ha ez már most igaz - t.i. a "kikerekedés" - akkor később valószínű akkora leszek, mint egy zeppelin. Mondjuk a fenekem a saját izlésem szerint mindig lapos volt, talán majd javul egy kicsit a helyzet.
Amúgy meg nem szemeszter, hanem trimeszter.
Mióta megkaptuk a jóváhagyást, a motorozást szüneteltetem, felesleges kockáztatni. Mondhatnám, hogy az én állapotomban ez nem megengedhető, de butaság lenne. Amúgy is előttünk még Ausztrália! Lassanként vagdoshatom a centit, hogy még hány nap van hátra a nagy kalandig. Másfelől túl vagyok az ejtőernyős tanfolyamon és már nem tandemben ugrom.
Én és a megfontoltság.

The Prophecy

Elkezdtem átalakulni.
Eddig úgy tűnik, megúsztam a reggeli rosszulléteket. Viszont a fáradtságot és a hízást nem. Hálistennek egyik sem öltött még krónikus méreteket, hisz' még az első szemeszter felénél sem tartok még. Erről ennyit, megigértem, hogy nem megyek át terhesblogba.
A mai villámlátogatásunk az Orákulumnál roppant meghökkentő volt. Chaud és az Orákulum nagyon jól megértették egymást, emelkedett volt a hangulat; én inkább visszavonultam és a háttérből figyeltem őket, már amennyire ezt egy szórakozóhelyen meg lehet tenni.
Magasra csapott az alkoholgőz és megtörtént az, amire egyáltalán nem számítottam: az Orákulum az asztal alá itta Chaud-ot. Mikor a szó legszorosabb értelmében koppant a feje a poharak között, az asztallapon, újabb meglepetés ért. Az Orákulum szeméből egy pillanat alatt eltűnt a mámor köde és érdeklődve nézett rám.

"He's a good guy, one you always deserved. Although he's hiding something from you. He's not lying, just not telling everything."
"Honnan tudod?"
"Call it ESP, sixth sense, whatever. I just know. Anyway, you have my blessings."
"Honnan tudtad...?"
"Just told you: ESP, sixth sense, whatever. Be a happy couple."
"Na de komolyan, honnan tudtad?"
"The way you two look at each other. That you announced your visit out of the blue sky. And you wouldn't be pregnant if you don't want to be married."
"Na de ezt..."
"You are changing. You are changing in this very moment. I notice it, because I see you rather rarely. Your face, your posture, your body, it's all showing. But your scent is the final proof."
"Az illatom?"
"Your pheromones are doing their job on my body perfectly. You are forbidden for me."
"Néha ijesztő tudsz lenni."

Fizet, felkapja Chaud-ot, mint egy rongybabát - igazából nem ilyen erős, csak jól kezeli a súlyt - és bezsuppolja a kocsi hátsó ülésére, ahol eldől, mint egy zsák. A szálloda felé vezető úton kevés szó esik közöttünk; elmerülök a gondolataimban, élvezem a forró szelet, ahogy az arcomba csap. Mikor megérkezünk, ő írja alá a bejelentőlapot Chaud helyett, aki hortyogva lóg a bal vállán és mikor felérünk, a fürdőkádba teszi.

"He won't puke on you here."

Másképp ölel át, mikor búcsúzik. Teljes szívemből remélem, hogy nem romlott el minden.

Permission

A hétvégén felmentünk Apuékhoz (motorral, mi mással, csak hogy a frászt hozzam rájuk).
Korábban már találkoztak Chauddal, rég túlvagyunk az udvariassági körökön. Mikor nekik szegezte a kérdést, Apu először csak csuklott, Anyu pedig meglepve nézett rám. Aztán elnevették magukat és egyszerre adták áldásukat. Később leültem Anyuval a konyhában.

"Vous avez semblé étonnant."
"J'attendais quelqu'un d'autre."
"Mais êtes-vous heureux avec mon choix?"
"Mon bonheur est votre bonheur."

Már csak egyvalaki van hátra. Tudom, butaság, de nekem fontos a véleménye.

The Test

"How does it work?"
"Well, the manual says that if this window turns blue..."
"I get it, we will turn blue, too."
"You bastard. Anyway, it has a blueish tint already...look."
"Blueish? It's just the plastic. And it's getting paler."
"It can't get paler, dumbass. Accept it."
"That you are...?"
"Pregnant."

You're in the Army now

Chaud szombat délután felvitt Colchesterbe és bemutatott a bajátrsainak. Csomó tagbaszakadt alak, mindegyik akkora, mint egy hegy, pedig én sem vagyok alacsony. Legnagyobb meglepetésemre egyikük sem a "kinyírlak-egy-fogpiszkálóval" típus, vagy ha mégis, inkább a barátságos énjüket vették elő.
Aztán kaptam gyakorló kezeslábast és kettesben kimentünk a lőtérre. Jól esett sorban kézbevenni az egyre nagyobb fegyvereket: P226, SA80, Minimi és végül az L96A1 (Chaud a épp konyhából felkiabálva sorolja, hogy mikkel ismerkedtem meg). Oltári érzés volt, ahogy a rövid bemutató után elpufogtattam mindegyikkel jópár tárat és sorozatot. Hatalmasnak éreztem magam.
Később a többiek vigyorogni kezdtek, mikor már a sötétben felszálltunk és beöltöztünk a tandemugráshoz. Nem tagadom, félelmetes és ijesztő volt a vaksötét éjszaka, nyilván épeszű ember nem ugrik ki egy működő gépből...modern változata a "hátravetem magam, elkapsz-e?" bizalompróbának. Végül - nagyon rövid hezitálás után - kivetettem magam, hátamon Chauddal, közben folyamatosan ordítottam, hogy "Geronimo!". Földetérés után azonnal új menetet követeltem magamnak, de aznapra véget ért a móka. Érzem a végem.
Már nem csak biciklin tudom megcsinálni a stoppie-t, de Chaud Triumph Daytonáján is, nem kevés riadalmat okozva a szomszédoknak. Azt hiszem, a hétvégén beruházok egy nagymotorba. Megint egy drog...

Fear of a Blank Planet

Csütörtökön Chauddal koncertre mentünk. Én azért, hogy meghallgassak egy fantasztikus albumot, ő azért, hogy megismerkedjen egy számára új stílussal. Egy cseppet sem kellett csalatkoznia egyikünknek sem.


Teljesen más: közös megegyezéssel tegnap kiszereltettem a páncélzatot.

The Clansmen

Szombaton engem mutattak be. Csak épp nem a baráti társaságnak, hanem a családnak. Pontosabban szólva a Klánnak.
Mert többszáz ember már nem család. A rengeteg pár, barát, barátnő, élettárs, gyerek, nagybácsi, nagynéni, nagy- és dédszülő, ük és még ki tudja ki, akik inkább szorosabb, mint lazább kapcsolatban állnak a Klánnal annyian vannak, hogy a sok kézfogástól majdnem begörcsölt a kezem. Az összes nevet megjegyezni lehetetlen vállalkozás lett volna, ezért Chaud segítségét kérve csak a "fontosabb" emberekre koncentráltam - belőlük is volt épp elég.
A rengeteg ember az apai nagyapa születésnapjára gyűlt össze, 81 éves és mind a mai napig kiváló egészségnek örvend. Szolgált ejtőernyősként a II. világháborúban - a fia, azaz Chaud apja és maga Chaud is ejtőernyős -, és legnagyobb meglepetésemre kiderült, hogy nagyon kedves. A bemutatkozás után ketten maradtunk, töltött egy-egy pohárral, leült egy hatalmas íróasztal mögé és onnan figyelt. Elnevettem magam a szituáción.

"You remind me a bit of Don Corleone, holding audiences."
"Well, I can make make offers which nobody can refuse, too."

Két szót kérdezett még a családról, aztán pedig minden másról beszélgettünk. Egészen az ingás óra megszólaltáig.

"I frankly have to tell you, I'm totally zapped by Chaud's choice. I would be really happy to see you by him. And now, do you care for a dance with an aging man?"

Az este hátralévő részében egyszerűen jól érezte magát mindenki. Egy percig nem éreztem magam kívülállónak, épp ellenkezőleg: mintha mindig is itt lett volna a helyem.
Elalvás előtt Chaud még nekem szegezett egy kérdést.

"I do."

Priceless

Házavató bulit rendezni egy nagyobb baráti körnek: 1000 GBP.
Ajándékként kapni egy robogót: 2000 GBP (neki).
Recsegő bőrszerelésben összeölelkezve nézni a ragyogó tengerpartot: felbecsülhetetlen.

Átköltöztem az új lakásomba...házamba. Ugyan még csak töredékét használom - túltervezés és a jövőre gondolás - de egyszerűen imádom. Tetszik a hatalmas tér, a 10 méter magas téglafalak, a kétemeletes ablakok, a fém szerkezet, a rendezett telek...az egész, úgy, ahogy van.
Pont a sok hely miatt rendeztem nagyobb társaságnak grillpartit - és dolgoztam éjt nappallá téve a konyhában, hogy a joghurtos-sajtos mártás, a zöldfűszeres vaj, a steak és a pisztráng, a mozzarellás bruschetta és a sült fokhagyma, végül pedig a gyümölcsnyárs mind kész legyen a vendégseregnek. Itt mutattam be szélesebb körben Chaud-ot, aki kedves személyiségének köszönhetően osztatlan sikert aratott. Az este fénypontjaként pedig betolt a kapun egy robogót, hogy legyen majd min tanulnom - valahol el kell kezdeni.
Vasárnap felavattam a ruhámat, mikor kivágtattunk a tengerpartra - már képes vagyok nem zászlóként lebegni az ülés hátsó részén, hanem a sofőrrel együtt élvezni a gépet. Elfészkelődtem az ölében, néztük a hullámverést, a labdázó gyerekeket, a víz szélén ügető lovakat. Vágyódni kezdtem az után, hogy egyszer majd nem csak ketten jövünk ki ugyanide és hogy a házamban nem csak egy hálószoba lesz foglalt.
De ezt nem mondtam el neki. Még.

Biding my time

Úgy látszik, a blog tényleg terápiás hatással bír. Rám legalábbis biztosan pozitívan hat: ki tudtam magamból írni, ami bennem feszült, ha nem volt kinek elmondjam a gondom-bajom. Most lenne kinek elmondani, bár nincs mit. Az egyedüllét és a gondok - nálam - együtt járnak.
Már az ünnepeket sem egymagam töltöttem. Írhatnék arról, hogy milyen kedves, hogy milyen szellemes, hogy milyen...de nem teszem. Csak annyit írok, hogy boldog vagyok és ez mindent elmond. Annyit, hogy már nem kell azon töprengenem, kimondjam-e azokat a szavakat, amiket eddig nem mondtam annak, akitől mindezt az odafigyelést ezeddig egyedül megkaptam, megkaphattam volna.
Talán túl bátor vagyok a mindössze két és fél hónap együtt töltött idő után, de nem akarok a holnapra gondolni.
A hét végén hivatalosan is beköltözöm az új lakásomba. Az eredeti 6:1, később a 4:3 arányok a befejezéskor 3:4-re módosultak, viszont minden kész. Már csak egy olyan takarítót kell találnom, aki a több hektárnyi épületet hetente legalább egyszer, de inkább kétszer kitakarítja.
Velencét szeretném megnézni, immár nem a Karnevál vagy nem üzleti út alatt. Szeretnék megtanulni motorozni, mert ugyan nagyon élvezem, ahogy a sofőr hátához simulva együtt vesszük be a kanyarokat, de a nyeregben egyedül egészen más lehet.
Nagyjából még egymillió dologról akartam írni, de majd inkább máskor.