Falling down

Minden összetört.

Csak percekre térek magamhoz, mikor elmúlik a tabletták hatása. Ilyenkor, mint ahogy most is, ijesztően élesen emlékszem minden pillanatra és rettenetesen fáj a puszta lét is. Aztán csak pár perc, és az újabb adag nyugtatók megint levernek majd a lábamról. Ezt a nyúlfarknyi bejegyzést is több nekifutás után fejezem majd csak be.

Mikor magamnál vagyok, csak a saját szívemben forgatom a kést, mikor telefonon keresztül elmondom néhány embernek, mi történt, és újraélem az egészet. Azért írom ide is, hogy többször ne szakítsam fel a sebet.

Maman est ici avec moi. Venez rêves, venez oublie.

It's...

...nem Monty Python Repülő Cirkusza, hanem fiú.
Fiunk lesz.

Size matters

Nem lesz belőlem bálna. Egészen pontosan csíkos bálna lesz belőlem.
A terhescsíkok nem aggasztanak. Igazából már a zeppelin-szerűségem és a folyamatosan gyarapodó súlyom sem érdekel, a vizsgálatokon sem nézem-jegyzem a mért értékeket. Na de hogyan férek majd be egy ajtón? Még a móka felénél sem tartok - bár a harmadán már túl vagyok -, hol a gyarapodás vége?
Büntetésből leírom százszor, hogy trimeszter. Trimeszter, trimeszter, trimeszter, nem pedig szemeszter. Úgy látszik, a munka és a családi élet nem foglalja le minden energiám.
Sourire önként magára vállalta az esküvői ruha beszerzését. Megkérdezte, mekkora méretben nézzen, hogy októberben is jó legyen.
Néha komolyan tudnám értékelni, ha mint Superman, tudnék a tekintetemmel ölni.

Lady of the Rings

A kibékülés végül oda torkollott, hogy kaptam tőle még egy gyűrűt. Duplán el vagyok jegyezve.
És hogy hamar le is legyen mind a kettő cserélve, megállapodtunk egy októberi időpontban.
Boldog vagyok persze, madarat lehetne velem fogatni. Ugyanakkor...nem is a félelem a megfelelő szó. Inkább csak elbizonytalanodom egy-egy pillanatra. Hatalmas léptekkel rohanunk előre a közös jövőnkbe és nem vagyok ilyen tempóhoz szokva. Mondjuk még soha nem jegyeztek el, soha nem tűztem még ki senkivel az esküvő idejét és legjobb tudomásom szerint egyszer sem volt ilyen előrehaladott terhességem. Tessék, még egy dolog, ami nem hagy nyugodni.
A kerületbővülést és a kóbor rókákat leszámítva tetszik, hogy állapotos vagyok. Még a hangulatváltozásaimat is élvezem (padlóra küldtem!). Izgalmas, hogy új élet nő bennem és ez megváltoztatja a hozzáállásom elég sokmindenhez. Pedig messze még a vége. Vagy csak most kezdődik a kaland. És itt jönnek a képbe megint a kétségek. Hogyan sikerül majd? Megfelelek? Jó anya és feleség leszek? Lehet, hogy feleslegesen emésztem magam olyasmin, amire csak nagyon sokára kapok választ.
Hogy legközelebb még hatékonyabban tudjak hirtelen felindulásból rátámadni, Chaud tanított egy pár fogást. A tökönrúgás szerinte nem elég hatékony, hétvégén a késelést vesszük át.
Ha így folytatjuk, vagy börtönben kötök ki, vagy rengeteg eljegyzési gyűrűm lesz.

It works!

Minden gond nélkül. Hálistennek.

Finish him!

Egyszerűen imádom, mikor felborul az alvási ritmusom. Természetesen akkor, ha nem én borítom fel.
Hajnali háromkor arra ébredtem, hogy csörög Chaud telefonja és mostazonnal, milyenmagasra, uramisten, atomcsapás, égazházis, veszélybenahaza, ja nem, csak valamiért át kell venni az ügyeletet. Vagy valami ilyesmi, hajnali ébredés után öt perccel sem tudnám levezetni a másodfokú egyenlet megoldóképletét. Ilyen körülmények között csak egy abszolút nem nőies káromkodásra voltam csak hitelesítve, szerencse, hogy Chaud nem ért egy mukkot sem magyarul.
Az acélsodrony akkor szakadt el, mikor mosolyogni kezdett és nyugtatgatni próbált.

"Don't know what that means, I can only guess. But it's my duty, hon. And your hormones."

Igen, tényleg az én hormonjaim tehetnek arról, hogy ő nem kapcsolja a telefonját csak rezgőre. Vagy hogy nem húz ki legalább a folyosóra, hogy ott beszélje meg a dolgokat. Épp csak lendült a kezem, mikor már elkapta és csak vigyorgott. A térdemre viszont nem készült fel. Biztos neki is korán volt még.
Kettőnk közül nem tudom ki lepődött meg jobban. Egy nálam kétszer nehezebb embert padlóra küldtem! Én! Pusztán egy tökönrúgással! Egy desszantost! Én! Egy tudja isten hány danos, sok éven keresztül képzett katonát! Én!
Aztán persze összeszedtem magam és felsegítettem, nem találtam jópofa látványnak, ahogy kiflibe görnyedve fetreng a padlón, egy szál - romosra rugott - faszban. Pár perccel kesőbb mondjuk már az volt a baja, hogy túl sok a jég, de istenem, ebben a témában a tapasztalatom elhanyagolható, lévén bizonyos antropológiai hiányosságok miatt engem viszonylag ritkán rúgnak tökön.
Mikor becsuktam utána az ajtót, ő nézett rám bocsánatkérően. Lesz majd miről beszélgetnünk pár óra múlva.
Hajnali hétkor pedig a már szinte bentlakónak tekinthető hányás ébresztett. Hozzám képest a trollok sehol sincsenek. Lesz majd miről beszélgetnünk pár hónap múlva.
A legjobb Metallica szám pedig az Anesthesia és pont.

Passed

Igyekszem megtartani a távolságot a terhesblog-stíltől, több-kevesebb sikerrel. Röviden csak annyi, hogy új ruhákat kellett vennem. Ha így folytatom - bár Anyu igyekszik az ellenkezőjéről meggyőzni -, látszódni fogok a Google Maps-en. A két lábon járó Moby Dick rémképe lebeg előttem.
Továbbra is a megfontoltság jegyében pénteken sikeresen megszereztem a nagymotoros jogosítványomat. A pecsétes papírost elteszem, hónapokra, évekre. Megvan, de minek?
A hangulat ünnepélyes voltát egyébként csak az csorbította, hogy az ebédem a szemetesben végezte. Közben azért megjárta az emésztőtraktusom felső részét is, hogy világot lásson.
Hülyeség, hogy reggeli roszullétnek hívják. Bármikori rosszullétnek kellene nevezni.
Na tessék, nem tudok elszakadni a témától, elnézést.

Getting round

Sourire szerint szexi, ahogy kezdek kikerekedni. Ha ez már most igaz - t.i. a "kikerekedés" - akkor később valószínű akkora leszek, mint egy zeppelin. Mondjuk a fenekem a saját izlésem szerint mindig lapos volt, talán majd javul egy kicsit a helyzet.
Amúgy meg nem szemeszter, hanem trimeszter.
Mióta megkaptuk a jóváhagyást, a motorozást szüneteltetem, felesleges kockáztatni. Mondhatnám, hogy az én állapotomban ez nem megengedhető, de butaság lenne. Amúgy is előttünk még Ausztrália! Lassanként vagdoshatom a centit, hogy még hány nap van hátra a nagy kalandig. Másfelől túl vagyok az ejtőernyős tanfolyamon és már nem tandemben ugrom.
Én és a megfontoltság.

The Prophecy

Elkezdtem átalakulni.
Eddig úgy tűnik, megúsztam a reggeli rosszulléteket. Viszont a fáradtságot és a hízást nem. Hálistennek egyik sem öltött még krónikus méreteket, hisz' még az első szemeszter felénél sem tartok még. Erről ennyit, megigértem, hogy nem megyek át terhesblogba.
A mai villámlátogatásunk az Orákulumnál roppant meghökkentő volt. Chaud és az Orákulum nagyon jól megértették egymást, emelkedett volt a hangulat; én inkább visszavonultam és a háttérből figyeltem őket, már amennyire ezt egy szórakozóhelyen meg lehet tenni.
Magasra csapott az alkoholgőz és megtörtént az, amire egyáltalán nem számítottam: az Orákulum az asztal alá itta Chaud-ot. Mikor a szó legszorosabb értelmében koppant a feje a poharak között, az asztallapon, újabb meglepetés ért. Az Orákulum szeméből egy pillanat alatt eltűnt a mámor köde és érdeklődve nézett rám.

"He's a good guy, one you always deserved. Although he's hiding something from you. He's not lying, just not telling everything."
"Honnan tudod?"
"Call it ESP, sixth sense, whatever. I just know. Anyway, you have my blessings."
"Honnan tudtad...?"
"Just told you: ESP, sixth sense, whatever. Be a happy couple."
"Na de komolyan, honnan tudtad?"
"The way you two look at each other. That you announced your visit out of the blue sky. And you wouldn't be pregnant if you don't want to be married."
"Na de ezt..."
"You are changing. You are changing in this very moment. I notice it, because I see you rather rarely. Your face, your posture, your body, it's all showing. But your scent is the final proof."
"Az illatom?"
"Your pheromones are doing their job on my body perfectly. You are forbidden for me."
"Néha ijesztő tudsz lenni."

Fizet, felkapja Chaud-ot, mint egy rongybabát - igazából nem ilyen erős, csak jól kezeli a súlyt - és bezsuppolja a kocsi hátsó ülésére, ahol eldől, mint egy zsák. A szálloda felé vezető úton kevés szó esik közöttünk; elmerülök a gondolataimban, élvezem a forró szelet, ahogy az arcomba csap. Mikor megérkezünk, ő írja alá a bejelentőlapot Chaud helyett, aki hortyogva lóg a bal vállán és mikor felérünk, a fürdőkádba teszi.

"He won't puke on you here."

Másképp ölel át, mikor búcsúzik. Teljes szívemből remélem, hogy nem romlott el minden.

Permission

A hétvégén felmentünk Apuékhoz (motorral, mi mással, csak hogy a frászt hozzam rájuk).
Korábban már találkoztak Chauddal, rég túlvagyunk az udvariassági körökön. Mikor nekik szegezte a kérdést, Apu először csak csuklott, Anyu pedig meglepve nézett rám. Aztán elnevették magukat és egyszerre adták áldásukat. Később leültem Anyuval a konyhában.

"Vous avez semblé étonnant."
"J'attendais quelqu'un d'autre."
"Mais êtes-vous heureux avec mon choix?"
"Mon bonheur est votre bonheur."

Már csak egyvalaki van hátra. Tudom, butaság, de nekem fontos a véleménye.